Külügyminisztériumi különdíj
Berényi Áronnak

Iskolánk neve a külügy-minisztériumban és a Cimbora c. televíziós adásban is szerepel, amit Berényi Áron 6. osztályos tanulónknak köszönhetünk, aki a Magyar Posta Zrt.
„Éljünk együtt barátságban” c.
levélíró pályázatra nyújtott be pályaművet.
Áron, „Magyar nóta és szerb kóló” c. leveléért a külügyminisztérium különdíjában részesült.
A díjat Csukás Istvántól személyesen vehette át Budapesten.
A levelet, a többi díjazott művel együtt könyv formában is kiadták, amely eljut minden könyvtárba és minden iskolához.
       Gratulálunk és köszönjük neki, szüleinek és Kovács Józsefné tanár néninek!

A különdíjas pályázat:

Berényi Áron: Magyar nóta és szerb kóló

Kedves Barátom!

Sajnos csak így tudunk kapcsolatot létesíteni egymással, mert nagy a távolság köztünk. Te Szerbiában, én Magyarországon élek. Nem teljesen igaz, ami a tévében van, tudnak a szerbek és a magyarok együtt barátságban élni.
Kérdezed tőlem, hogy mit jelent számomra a barátság. Bizonyára neked is nagyon fontos, egy közösen átélt háború után. Életem első öt évét Szerbiában töltöttem. Én, mint gyerek, nagyon jól megvoltam veletek, miközben fogalmam sem volt arról, hogy megy a háború. Szerbiában lakik a mamám, a tatám, a déditatám, aki 92 éves és számos rokonom. Amikor „haza megyünk”, alszunk, és az első három nap meglátogatjuk a hozzánk tartozókat.
A lakodalmakban magyar nótákat és szerb kólót is játszanak, sőt a „Surda” film főcímdalát is. Amíg élek, mindig remélek – mert ezt mindenki ismeri. A legutóbbi lakodalomban az unokatestvéreim is ott voltak. Ők hárman vannak testvérek, de csak a legidősebb beszél magyarul. Régebben, amikor még tartott a háború és Szerbiában, vagyis akkor még Jugoszláviában éltünk, náluk voltunk látogatóban és elment az áram, így gyertyafény mellett játszottunk tovább. Szülői kísérettel jöttek el a barátaik hozzájuk, mivel az utcák is sötétségbe borultak. Szóval, sem az áramkimaradás, sem a nyelvi nehézségek nem akadályozták a jókedvünket. Sajnálom, hogy akkor nem voltál velünk.
A barátság a legszebb szó a földkerekségen. Éljünk együtt barátságban, mert az nagyon jó, és biztonságot ad. A barátság az, amitől jókedvre derülök. Erről már rengeteg dalt és verset írtak az emberek, mivel a szeretetet és a barátságot a haverok kéz a kézben járatják. Szerintem az értékrendszer és a tolerancia a legfontosabb a kapcsolatokban. A barátság az érzelmeket legjobban felkavaró szó a szerelem után.
Vannak hosszú és rövid ideig tartó barátságok, sőt olyanok is, amelyek egy életre szólnak. A barátoknak fontos a hasonló érdeklődési kör. A barátok soha nem hagyják egymást cserben. A szegényeknek szerintem több igaz barátjuk van, a gazdagoknak – velük ellentétben – látszólag sok barátjuk van, de ők általában valami hasznot akarnak a kapcsolatból húzni. Van, akit nagy csalódás ért, van, aki csak öreg vagy magányos, van, aki egyszerűen szereti az állatokat, ezért tart otthon kis kedvencet, - ők az állatbarátok. Néha, ha az utcán látok öreg nénit, aki kövér kutyát sétáltat, azon gondolkodom, hogy neki van-e igaz barátja? Vagy talán már meghalt, vagy nem is volt?
Azt, hogy ki a legjobb barátom, csak idős koromra tudhatom igazán. Vannak olyan emberek, akik emberbarátok, például Teréz anya, aki sokat tett a szegény emberekért, de ilyenek a pedagógusok és az orvosok is, és még sokan, akikről nem tudok. Van, aki utálja az állatokat, vagy az embereket, vagy mindkettőt. Úgy gondolom, ilyenek a terroristák és a gyilkosok.
A barátkozás során sokszor kisebb-nagyobb ellentétek, viták alakulnak ki, de ezek nem tartanak túl sokáig, hiszen nem vezethetnek semmi jóra, minél hamarabb ki kell békülni.
Sajnos, így is el lehet veszíteni a jó barátunkat. Tehát mérlegelni kell, hogy érdemes-e az ellenvéleményt elmondani, vagy tanácsos inkább hallgatni. A barátok nem irigyek egymásra. A jó barátság addig tarthat két ember között, amíg képesek a megbocsátásra és fontosabbnak találják egymást, mint a véletlenül elhangzott, vagy félreértett szavakat.
Ezt a kis verset egy emlékkönyvben olvastam:

„A barátság egy arany fonal,
Mely, ha egyszer elszakad,
Össze lehet ugyan kötni,
De a csomó megmarad.”

Azt még nem tudom, merre visz az út, de remélem, jó barátok maradunk és a mi aranyfonalunk sose szakad el. Szeretném, ha már nyáron el tudnál hozzánk jönni, és te is megismerkedhetnél az itteni barátaimmal. Emlékezz vissza, mi is volt nálatok tavaly nyáron: sátorban aludtunk, és éjszaka kellős közepén kiszöktünk a focipályára a focilabdánkkal, a focicsukánkban, focimeccset játszani. Jó lenne ezt nálunk is megismételni, mert itt is klassz a focipálya. A haverjaimnak már meséltem a kalandunkról.
Kérlek, te is írd le a véleményedet, hogy számodra mit jelent a barátság, és mit szólsz ahhoz, amit én írtam. Mire jössz, addigra megtanulom gitáron játszani a „Surda” dalt, és cserébe te is megtanítod kólózni a haverjaimat. Várom mihamarabb válaszodat.

                                                           A nyári viszontlátásra: Áron

Pereszteg, 2007. december 14.