Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!

Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Ahhoz, hogy a Szeretet ünnepét, csak megközelítően is méltó lélekkel tudjuk majd köszönteni, már ádvent első napjaitól készíteni kell szíveinket. Mert "Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogyha nem jönne el szívedben." (Angelus Silesius) Készülnünk kell a Szenteste nagy Találkozására!
Ezekben a borongós ádventi hetekben, arra az időre emlékezünk, amikor az emberiség várta a Megígértet. Mi nem csak a Születés ünnepére, de második eljövetelére is készülünk. Érkezni fog hozzánk, helyesebben mi érkezünk meg hozzá, a halálunk óráján.
Mennyire nem akar erre gondolni a mai ember!
Életünket általában, körülményei szerint szoktuk értékelni. Munkánk, vagyonunk, családunk, szórakozási lehetőségeink szerint. Azt gondoljuk, ezektől függ, szép-e, vagy esetleg értéktelen, az életünk. Ezek a dolgok nem érdektelenek, de boldogságunk nem ezeken múlik. Ugyanazon körülmények között lehet az egyik ember boldog, üdvözült, vagy szerencsétlen, kárhozott.
Ádventünk, készülődés a végső kettéválasztás pillanatára.
"Legyetek éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok." (Mt 24. 42)
Rágódjunk kevesebbet életkörülményeinken! Egyet tartsunk igazán fontosnak. Olyanná alakítani életünket, hogy érdemes legyen az Úrnak "lehajolni értünk" (Mt 24. 41)
Ádventi éberségre van szükségünk. Tudjuk észre venni, a bekövetkező ítélet isteni jeleit. Ez lehet szabadulásunk eszköze.
Ne legyünk elbizakodottak! A számadásra mindig készen kell állnunk. Azt mondani, ráérünk még a megtérésre, iszonyatos felelőtlenség! Szólíthat az Úr, a legváratlanabb pillanatban is, hogy számot adjunk életünkről.

Legyen szép, eredményes az idei ádventünk, idei várakozásunk!