Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek az egek.
Vidámságot, nyájasságot mutatnak a földiek,
mert ma Szűz Mária, mint a legszebb rózsa, bimbójából kinyíla.
Szüzesség virága, ékes lilioma, Kisasszonyunk, Mária!

Napsugarát, holdvilágát új örömre terjesztik.
Az angyalok, égi karok énekekkel dicsérik.
Az által hirdetnek a bűnbe esteknek, örömet mindeneknek,
hogy a jézus anyja, születék Mária: bűnösök pártfogója!

Ó Mária drága név, Téged óhajt tiszta szív, Mária!
Ha megzendül fülemben vidámság kél szívemben, Mária!
A buzgó szív, mely hozzád hív, Téged kíván dicsérni, szerelmedben elégni, Mária!

A kereszténység első századaiban a pogány császárok üldözték a Krisztusban hívőket. A keresztények üldözése Nagy Konstantin császár trónra lépésével szűnt meg, az Ő rendelete adta meg a szabad vallás gyakorlást. Édesanyja, szent Ilona császárné, aki mélyen hívő asszony volt, Jézus szülőföldjének számos "jeles helyszínét" felkutatta és oda templomot építtetett. Így történt ez a keresztre feszítés helyén is. 335. szeptember 14-én szentelték fel azt a fényes templomot, melyet Jeruzsálemben, a Golgotán a Szent Kereszt tiszteletére emeltek. Itt történt meg először a Szent Kereszt nyilvános ünneplése, felmagasztalása, hisz a zsidók és a pogányok számára a kereszt a gyalázat jele, míg nekünk, keresztényeknek a szeretet győzelmének jelképe, "melyen az Élet halni szállt, s megtörte holta a halált."

Szűz Máriának az idős Símeon megjövendölte Jézus templomban való bemutatásakor:
"Jel lesz Ő, melynek ellene mondanak, s a Te lelkedet is tőr járja át!"
S valóban, Mária életében valóra vált a prófécia: A nagypéntek gyötrelme az ő anyai szívét is a fájdalom tengerébe merítette, Istenben bízva, együtt szenvedett szent Fiával.

Szűz Mária gyászvirág, mély bánatot termő ág,
mint összetört rózsaszál, jaj de árván maradtál!
Mária, Mária, hétfájdalmú Szűzanya!

Máté, az apostolok testületének tagja, eredeti neve Lévi, akit Jézus a vámszedő asztaltól hívott tanítványai sorába. Részese volt Jézus élet-eseményeinek, így hiteles szemtanúként írhatta meg evangéliumát. Jézus mennybemenetele, és az apostolok szétszéledése után Etiópiában működött. Ez alatt a terület alatt a Kaszpi-tengertől délre eső országokat kell értenünk. Ókori hagyomány szerint járt Perzsiában, prédikált a pártusoknak, médeknek, sőt hirdette az Isten országát Macedóniában is. Az apokrif írások szerint 60 körül fejezte be életét Etiópiában, vértanúként. Egy felbőszült, pogány fejedelem, akinek lánya Máté prédikálásának hatására szüzességi fogadalmat tett, megölette úgy, hogy testét a földhöz szegezték és körülötte tüzet raktak.

Velencei bencés szerzetes, majd apát, aki a Szentföldre indult, de a különös Isteni gondviselésnek köszönhetően a mi hazánkba jutott. Szent István királyunk fiának, Imrének nevelőjévé tette, majd ő lett a Csanádi egyházmegye első püspöke. István király halála után, az 1046-ban kitört pogánylázadás idején, a pogányok megtámadták a püspöktársaival együtt utazó Gellért kocsiját. A szent életű főpapot egy kétkerekű taligára kötözték, és a Sas hegy tetejéről letaszították. Azóta viseli e hegy a Gellért nevet. A püspök hegytetőre állított szobra emlékeztet mindenkit hősiességére, Isten iránti elkötelezett szeretetére.

Keresztény hitünk tanítása szerint, Isten a világ teremtésekor nem csak látható, anyagi dolgokat teremtett, hanem a mi szemünk számára láthatatlan lelkeket is, ők az angyalok. Értelmük és szabad akaratuk van, de anyagi testük nincs. Feladatuk az Isten dicsőségének szolgálata. A három főangyalnak a nevét a Szentírásból ismerhetjük. Mihály, Gábor, Rafael. Valahányszor csodás hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést. A Jelenések könyvéből tudjuk: az ősi ellenség, a sátán, Mihállyal fogja megvívni a végső csatát, és Ő le fogja taszítani a gonoszt a végleges kárhozatba. Mihály a mennyei seregek vezére.

Egyházdoktor, a keresztény ókor legnagyobb tudósa, valóságos nyelvzseni. Tüzes, szenvedélyes temperamentumú, rettegett vitatkozó és mindezek mellett a legszigorúbb önmegtagadásban élő szerzetes. Az eredeti nyelvek: héber, arám, görög alapján készítette el a Szentírás latin nyelvű fordítását, amelyet több mint másfél ezer év óta használ a katolikus egyház. Ez az úgynevezett Vulgata. Az ő ünnepét követő vasárnapot az egyház a Szentírás vasárnapjának szenteli.