"Senkinek nincs nagyobb szeretete annál,
mint aki életét adja barátaiért!"

"Halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?"

"Az Élet legyőzte már a halált!" E nagy önfeláldozó szeretetet, és az ÉLET, halál feletti győzelmét ünnepeltük húsvét misztériumában, a "szent három napon".
Nagycsütörtökön megemlékeztünk a "szentmisék szentmiséjéről" az utolsó vacsoráról, majd a harangok elhallgatása és az oltárfosztás jelezte számunkra Jézus elfogását és szenvedésének kezdetét, vérrel verejtékezését. Ezen az estén a gyerekek ima-vezetésével, együtt virrasztottunk a szenvedő Jézussal, Szentségimádást tartva.
A nagypénteki szertartás a 3 órai keresztút járással kezdődött, majd az esti csonkamisét a felnőtt énekkar énekszolgálata tette méltón ünnepélyessé. Az olvasmány és a passió felidézte Jézus értünk vállalt szenvedését és keresztáldozatát, majd kifejezhettük hódolatunkat a szent kereszt előtt, s megemlékeztünk Jézus temetéséről, felállítva a templomban Jézus szent sírját.
Nagyszombaton este, húsvét vigíliáján a tűz megszentelése és a húsvéti gyertyával végzett fényünnep szépen szimbolizálta: Jézus, az igaz világosság legyőzte a bűn és a halál sötétségét.
Az Igelitugiát a lányok olvasás és énekszolgálata tette széppé. Jézus feltámadásának örömhírére visszajöttek a harangok, s örvendezve zengtünk alleluját. Folytatódott az ünnepi szentmise a keresztvíz megáldásával, az áldozat megünneplésével és ételszenteléssel.
Húsvétvasárnap hajnalban immár 2. alkalommal felelevenítettük azt a szép, ősi, peresztegi hagyományt, miszerint eleink ilyenkor a Kálváriához mentek imádkozni, majd a temetőbe "Istent keresni". Mi is végigjártuk ezt at utat imádkozva, énekelve, felidézve a szent asszonyok emlékét, akiknek "fájdalma nagy örömre vált", mikor megtudták Jézusról:
"NINCS ITT, FELTÁMADT!" ÖRVENDJÜNK EGYÜTT! ALLELUJA!

• Vissza