A forrás

Libanonban, egy iszlám falu lakóinak egy része áttért a keresztény hitre. Ennek az lett a következménye, hogy kiközösítették őket. A férfiakat a falu főterén beszélgető és dohányzó régi barátaik kinézték maguk közül és az asszonyok nem hordhattak vizet a falu kútjáról. Az új keresztények kénytelenek voltak egy másik kutat fúrni maguknak.
Egy szép nyári napon a falu kútjában megcsappant a víz és később teljesen kiszáradt. Ekkor a keresztények hívták a falu lakóit, hogy menjenek vízért az ő kútjukhoz. Sőt még tovább is mentek. Házaik ajtajára kiakasztottak egy kis táblát a következő felirattal: "Itt keresztények laknak."
Így mindenki megtudta, hogy azokban a házakban testvéri szeretetre találnak.

"Végül pedig legyetek mindnyájan együttérzők, résztvevők, testvérszeretők, irgalmasak és alázatosak. Rosszért rosszal, szidalomért szidalommal ne fizessetek! Inkább áldást mondjatok. Hiszen arra vagytok hivatva, hogy áldás legyen az örökrészetek" (1 Pét 3,8-10).