A lábnyom történet

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak föl az életéből. Minden egyes jelenetnél két árhuzamos lábnyomsort látott a homokban: az egyik az Övé volt, a másik az Úré. Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egyetlen lábnyomsort lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog és megkérdezte az Urat: "Uram ! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. Mégis, azt látom, hogy éppen a legnehezebb időkben csak egyetlen lábnyomsor maradt a fövenyen! Nem értem, miért hagytál el éppen akkor, amikor legnagyobb szükségem lett volna rád?"
Az Úr felelt:
"Drága gyermekem! Szeretlek és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen lábnyomsort, mert mikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek."