Figyelj!

Amikor kérlek, hogy figyelj rám,
És Te tanácsot akarsz adni.
Akkor nem azt tetted, amire kértelek!

Amikor kérlek, hogy figyelj rám,
És Te azt mondod nekem, nem kellene így vagy úgy érezned,
Akkor az érzelmeimbe tapostál.

Amikor kérlek,hogy figyelj rám,
És Te azt hiszed, hogy Neked kell megoldani a problémámat,
Akkor is, ha furcsának tűnik, cserbenhagytál.

Figyelj! Csak azt kértem Tőled, hogy figyelj!
Nem azt, hogy bármit is mondj vagy tégy. Hanem csak figyelj!
Olcsó a tanács! - és pár fillérért megvásárolható újságokban, folyóiratokban!

Ezt magamnak is meg tudom tenni. Nem vagyok tehetetlen!
Talán elvesztettem a kedvemet és botladozom -
De nem vagyok tehetetlen.
Amikor helyettem teszed, amit nekem kellene,
Sőt, szükségem van arra, hogy magam jöjjek rá,
Akkor bizonytalanságomat, félelmeimet erősíted.

De amikor egyszerűen elfogadod, hogy amit érzek, azt tényleg érzem,
Nem törődve azzal, hogy mennyire irracionális...
Amikor már nem kell erőfeszítést tennem, hogy Te is meglásd,
Akkor tudok figyelni arra, hogy mi áll az érzésem mögött.

Amikor már ez tiszta, akkor már a tennivaló is nyilvánvaló!
És nincs szükségem a jó tanácsra.
Az irracionális érzelmek mind érthetővé válnak,
Amikor látjuk, mi van mögöttük.

Talán az ima azért sikerül az embernek, mert Isten csendben figyel,
Ő nem ad jó tanácsokat, s azt sem mondja, hogyan kell valamit megoldani.
Ő figyel, és abban segít, hogy én jöjjek rá a megoldásra.

Szóval, nagyon kérlek, FIGYELJ és hallgass meg!
Ha Te is akarsz mondani valamit, várj egy kicsit,
És amikor befejezem, akkor mondjad.
Én majd szívesen figyelek Rád!