Találkozhatunk-e Istennel?

Élt valamikor egy faluban egy öregember, aki egyik reggel azzal jött haza a templomból:
- Nekem a jó Isten megígérte, hogy meglátogat - mondta a házbelieknek. Felesége és gyermekei csak mosolyogta a bejelentésén.
Még aznap este kopogtattak az ajtaján. A felesége felugrott a székéről, hogy kaput nyisson, de az öreg leintette:
- Maradj, majd én fogadom a vendéget! Biztosan a jó Úristen jön meglátogatni.
Ki is ment az öregember a kapuhoz, de kisvártatva vissza is tért: csak egy eltévedt gyermek állt az ajtóban. Megéhezett, és ki kenyeret kol­dult.
- Te zavarod a nyugalmunkat? Nem érek rá veled foglalkozni, mert várom a jó Istent - mondta neki az öregember.
Valamivel később ismét kopogtattak az ajtón. Most a felesége ügyesebb volt, és megelőzte a férjét az ajtónyitásban.
Nemsokára egy áldott állapotban lévő asszonyt tessékelt be a szobá­ba. De az öregember mérges lett.
- Te asszony, nem megmondtam, hogy nem fogadunk vendéget? Tudod jól, hogy az Istent várjuk vendégségbe.
Ezzel a várandós asszonyt is elküldte. Idegesen járt fel-alá a szobá­ban, s egyre csak mondogatta:
- El kell jönnie, megígérte, hogy eljön.
A többiek kezdték azt gondolni, talán meghibbant az öreg. Nem akart lefeküdni, csak várta a jó Istent.
Jó későn, már éjfél felé járhatott az idő, harmadszor is kopogtattak az ajtón. Az öregember sietve ment a vendég elé:
- Ez biztosan Ő lesz! - mondta örvendezve. - Hozzátok az ünnepi kalácsot! Megvendégeljük az Úristent.
Az ajtóban csak egy szegény, rongyos öregember várakozott, egy öreg koldus, akinek korgott a gyomra az égségtől, és nem volt hová lehajtania a fejét éjszakai pihenésre.
A gazda őt is elküldte:
- Nem fogadhatlak, máskor gyere hozzám. Most a jó Istent várom vendégségbe.
Szomorúan visszaült az asztalhoz, és várta, egyre várta a jó Istent. A többiek biztatták, feküdjön le, késő van már, ő azonban nem tudott nyugodni. Hajnaltájban elnyomta a fáradtság, és elaludt, ott, az asz­talnál. S akkor álmot látott. Magas trónusán a jó Istent látta, aki szo­morú volt, és így beszélt:
- Látod, ma nem is egyszer, hanem háromszor látogattalak meg té­ged. Te azonban elküldtél.
Ettől kezdve minden koldust szívesen látott az öreg.