A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre völgyre, virágra, főre, szétmálló göröngyre,
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz csak nagyon-nagyon gyönge.

Mint pókháló és köd a szív, selyem szőttes az álom,
Pehelykönnyű és szinte-szinte semmi s én erőtlen kezem még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyam ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz csak gyönge, nagyon gyönge.